Hogyan készítsük fel növényeinket a szélsőséges időjárásra?

Hogyan készítsük fel növényeinket a szélsőséges időjárásra?

 Az elmúlt évek időjárása egyértelműen megmutatta, hogy az aszályra már nem rendkívüli eseményként, hanem a termesztéstechnológia egyik meghatározó tényezőjeként kell tekintenünk. A tartós csapadékhiány és a hosszan fennálló hőstressz nemcsak közvetlen terméskiesést okoz, hanem jelentősen rontja a növények ellenálló képességét is. A legyengült állományok fogékonyabbá válnak a különböző kórokozók és kártevők támadására, ezért a sikeres növénytermesztés kulcsa ma már nem kizárólag a növényvédelem, hanem a növények és a talaj tudatos felkészítése is.

 

Az aszály elleni védekezés a talajban kezdődik

Sokszor hajlamosak vagyunk kizárólag a lehullott csapadék mennyiségére koncentrálni, pedig legalább ilyen fontos kérdés, hogy mennyi vizet tudunk megőrizni a talajban. A legolcsóbb és leghatékonyabb víz ugyanis az, amelyet nem veszítünk el.

A jó szerkezetű, magas szervesanyag-tartalmú talaj jóval több csapadékot képes befogadni és hosszabb ideig tárolni. Ezzel szemben a tömörödött, leromlott szerkezetű talajokon a csapadék jelentős része lefolyik a felszínen vagy gyorsan elpárolog, így a növények számára hasznosítható vízkészlet jelentősen csökken.

A talaj vízmegtartó képességének javításában kiemelt szerepe van a szervesanyag-visszapótlásnak, a szármaradványok visszahagyásának, a takarónövények alkalmazásának és a talajélet fenntartásának. Egy élő, morzsalékos szerkezetű talaj nemcsak több vizet tárol, hanem a gyökerek fejlődését is elősegíti, ami száraz időszakban óriási előnyt jelent.

 

Hogyan ne szárítsuk ki saját magunk a talajt?

Aszályos években különösen fontos átgondolni minden talajművelési műveletet. Minden egyes tárcsázás, kultivátorozás vagy indokolatlan művelési menet felgyorsítja a talaj nedvességének párolgását. A fellazított felső réteg sokkal gyorsabban kiszárad, különösen a nyári melegben.

Éppen ezért érdemes csak olyan talajművelést végezni, amelynek valódi agronómiai indoka van. A menetszám csökkentése, a mulcshagyó vagy forgatás nélküli művelési rendszerek alkalmazása, valamint a talajfelszín növényi maradványokkal történő takarása jelentősen mérsékli a párolgási veszteséget. A mulcs árnyékolja a talajt, csökkenti a felszíni felmelegedést és segít megőrizni a nedvességet még hosszabb csapadékmentes időszakokban is.

Ugyanilyen fontos a talajtömörödés megszüntetése. Az eketalp vagy más tömör rétegek akadályozzák a csapadék beszivárgását és a gyökerek fejlődését. Hiába érkezik egy nagyobb eső, ha a víz nem tud a mélyebb rétegekbe jutni, rövid idő alatt ismét kiszárad a felszín.

A kiegyensúlyozott tápanyagellátás növeli a stressztűrést

A növények felkészítésének egyik legfontosabb eleme a megfelelő tápanyag-utánpótlás. Ennek alapja a szakszerűen elkészített tápanyag-gazdálkodási terv, amely figyelembe veszi a talajvizsgálati eredményeket, a termesztett növény igényeit és a termőhely adottságait.

A megfelelő káliumellátás javítja a növények vízháztartását és fokozza a szárazságtűrést, míg a foszfor elősegíti a mélyebb gyökérzet kialakulását. A mikroelemek – például a cink, a bór vagy a mangán – szintén fontos szerepet töltenek be a stressztűrés kialakításában. Ugyanakkor a túlzott nitrogéntrágyázás kerülendő, mert a túlzott vegetatív növekedés nagyobb vízigénnyel párosul, ami tovább fokozhatja az aszály káros hatását.

Az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapnak a különböző biostimulátorok és növénykondicionáló készítmények is. Bár ezek nem helyettesítik a csapadékot, megfelelő időzítéssel hozzájárulhatnak a növények stressztűrő képességének javításához.

A legyengült növények könnyebb célpontot jelentenek

Az aszály következtében a növények természetes védekező mechanizmusai is gyengülnek. A vízhiány miatt csökken a fotoszintézis intenzitása, romlik a tápanyagfelvétel, sérülnek a növényi szövetek, így a kórokozók és a kártevők számára jóval kedvezőbb feltételek alakulnak ki.

Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhatunk a Macrophominaphaseolina okozta hamuszürke szárkorhadással, amely kifejezetten a forró, száraz környezetet kedveli. Emellett a fuzáriumos szárkorhadások és különböző alternáriás betegségek is könnyebben megtelepednek a stresszes növényeken.

A kártevők közül elsősorban a takácsatkák, a levéltetvek, a kabócák és a különböző poloskafajok felszaporodására kell számítani. Kukoricában a kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke lárváinak rágása nemcsak közvetlen termésveszteséget okoz, hanem fertőzési kaput nyit a különböző gombás betegségek számára is.

A megelőzésben kulcsszerepe van a termesztéstechnológiának

A klímaváltozás következtében a termesztéstechnológiai döntések egyre összetettebbé váltak. Ma már nem elegendő kizárólag a növényvédelmi kezelések időzítésére figyelni. A megfelelő fajta- vagy hibridválasztás, a talajállapot javítása, a vetésváltás, a tápanyag-utánpótlás megtervezése és a folyamatos állománymegfigyelés egyaránt meghatározza a termesztés sikerességét.

A támogatások teljesítésében is fontos a tudatos gazdálkodás

Az aszály elleni védekezés nem akkor kezdődik, amikor már kiszáradtak a növények, hanem hónapokkal korábban, a talajállapot javításával és a termesztéstechnológia megtervezésével. A vízmegőrző talajművelés, a jó vízmegtartó képességű talaj kialakítása, a szakszerű tápanyag-gazdálkodási terv, valamint a rendszeres növényvédelmi megfigyelések együttesen képesek mérsékelni az aszály káros hatásait.

A jövő sikeres gazdálkodása egyre inkább a megelőzésről szól. Ebben a növényorvos és a szaktanácsadó szakmai tudása, valamint az AKG, az ÖKO és az AÖP előírásait támogató fenntartható gazdálkodási gyakorlatok nemcsak a támogatások biztonságos igénybevételét segítik, hanem hosszú távon a termőföld és a növényállomány ellenálló képességét is növelik.