Ugrás a tartalomhoz
Nemzeti kincseink: Magyar baromfifajták I. rész
Az őshonos vagy régebben honosult, régi magyar fajtáinknak meghatározó szerepe van a természetes tartású baromfiállományokban. Ezek a fajták azon szárnyasfélék, melyek az évszázadok során őseink vagy idegen népek által kerültek a Kárpát- medencébe és alkalmazkodtak a helyi éghajlati és környezeti viszonyokhoz, az élőhely biztosította táplálékhoz és tartásmódhoz. A fajtaalakulás és alkalmazkodás menetében a természetes- és mesterséges szelekció is egyformán részt vett és így alakultak ki azok a fajták, melyek edzettségükkel, viselkedésükkel, küllemükkel és termelési tulajdonságaikkal beváltak a paraszti gazdaságok által nyújtott kritériumoknak. A 19. század végétől, ezen bevett gyakorlatokra alapozva, a tenyésztés és termékfelvásárlás kiépítésével, magas színvonalú hazai baromfitermékek kerültek nagy mennyiségben az európai piacra.
Azonban, a termelés szerkezetének változásával és az iparszerű baromfitartással, a hagyományok és az eredeti fajták háttérbe szorultak és teret hódítottak a nagyüzemi technológiára specializálódott külföldi fajták. Magyarországon a ’60-as évektől kezdődött el a hagyományos baromfitenyésztés korszerűsítése, a nemzetközi partnerekkel való együttműködés.
Manapság ez a trend ismét fordulni látszik. Fokozottan hangsúlyt kap az állatjólét, a környezetbarát állattenyésztés és a perifériára került magyar fajták tartásának igénye, melyek a fenntartható mezőgazdálkodás részét képezhetik. A természetes és emellett ellenőrzött módon tartott baromfik húsa egészségesebb, ízletesebb és ez piaci előnyt jelenthet az ipari, tömegárukkal szemben.
Régi magyar tyúkfajták
A magyar parlagi tyúk kialakulására a honfoglalás során, őseink által a Kárpát- medencébe behozott tyúkfajta, a tatárjárás idején bekerült, nagyobb testű, piros füllebenyű ázsiai tyúkféleség és később, a török hódoltság által hazánkba is eljutott mediterrán változat is erős hatással volt.
Legértékesebb tulajdonságaa finom rostú és zamatos, kitűnő húsa, melyet a hazai és külföldi piacokon egyaránt kedveltek és fontos volt a fajta gyors fejlődőképessége.Csirkéi már 8–10 hetes koruktól értékesíthetők voltak, ún. rántani való csirkét állították elő belőlük. Az 1930-as években, gödöllőitenyésztői munka következtében,tojástermelése elérte az évi 140–150 darabot.
Finom csontozatú, középnagy, kettőshasznú fajta. A tyúkok súlya 2,0–2,3 kg, a kakasoké 2,5–3,0 kg. Széles, telt és domború mellük,magasan tűzött szárnyuk, jól fejlett tojóhasuk, középhosszú és sárga lábuk van. Jellemző rájuk a test nagyságához viszonyítva túlfejlett faroktollak és a testhez simuló tollazat. Fejük kicsi, koponyájuk domború, csőrük rövid, szemük élénk. A taréj középnagy, egyenletesen csipkézett, egyszerű fűrésztaraj. Az áll-lebeny finom tapintású és lekerekített, a füllebeny tojásdad alakú és minden esetben teljesen élénkvörös.
A magyar tyúk a 20. századforduló előtti évtizedekben formálódott bizonyos fajtatípusokká és a 60-as évekig rendkívül fontos szerepet töltött be hazánk baromfitenyésztésében. Legelterjedtebb a fehér, a sárga, a kendermagosés a fogolyszínű változat volt, melyek – a fogolyszínű kivételével – a mai napig fennmaradtak.
Fehér magyar tyúk
Többnyire az Alföld és a Duna–Tisza köze tyúkja volt, mivel fehér színe az árnyék nélküli tartást lehetővé tette, a tűző napsugarakat kiválóan viselte. Tollazata fényes, fehér, a kakasoké idősebb korban enyhén sárgás árnyalatú lehet.
fehér magyar kakas és tyúkok (forrás: hgyvk.hu)
Sárga magyar tyúk
Leginkább a Dunántúlon, valamint az Alföld és a Duna-Tisza köze egyes tájegységeiben volt jelentősége. Asárga magyar tyúkok világosabb és sötétebb színárnyalatban előforduló egyedei közül a világosabb, élénksárga színűek tenyésztése kívánatos. Nyaktollának-,a szárny evezőtollainak- és a faroktollainakvégeienyhénbarnásfeketék. A kakas tollazatavalamelyest sötétebb, a nyak-, a nyereg- és a szárny fedőtollai élénk vörösessárgák, az evezőtollak és a kormánytollak barnásfeketék. Csőre és lába sárga, tojása világosbarna színű. Naposcsibéi világosbarnák.
sárga magyar tyúk (forrás: remlac.hu)
Kendermagos magyar tyúk
Rejtőzködő színe miatt zömmel az ország északi részén, a szárnyas ragadozókkal fokozottabban veszélyeztetett területeken kedvelték, de az egész országban népszerű fajta volt.
Tollazata kékesszürke. Az egyedi kendermagos színt a sötét, keskeny keresztsávok váltakozó elhelyezkedése idézi elő. A tyúkok színe sötétebb, a kakasoké világosabb. A naposcsibék sötétszürke-fekete színűek, a kakascsibéknél a pehelytoll a hastájon és a fejen világosabb árnyalatú. A tojások világosbarna vagy barna színűek.
kendermagos tyúk (forrás: nbgk.hu)
Fogolyszínű magyar tyúk
Mivel sajnos ma már génbanki állományaival sem rendelkezünk, ezért a baromfi-génmegőrzéssel foglalkozó szakemberek kulcsfontosságúteendője a fajta még megtalálható egyedeinek összegyűjtése és új fogolyszínű magyar tyúkállományok kialakítása.
A fogolyszínű magyar tyúkokat a Dunántúlon és a szárnyas ragadozóktól nagyobb mértékben veszélyeztetett erdős területeken tenyésztették.
fogolyszínű magyar tyúk (forrás: nbgk.hu)
A tojó színe egész testen barna, a fogoly színéhez hasonló. Tollazata a mellen vörösen, a nyakon, vállon és hátonsárgán, a test hátulsó hányadán és a hason szürkésen színezett. A szárny és farok evezőtollai sötétbarnák vagy feketék. A nyaktollakon keskeny, feketecsíkok találhatók, akárcsak a mell-, hát- és szárnytollakon is keskeny, barna sávok láthatók. A kakas nyak- és nyeregtollazata piros árnyalatú aranysárgaés a tollak hosszában vékony, fekete csík lelhető fel. A fej tollazata narancsvörös, a mell, a has és a combok fedőtollai feketék. A kakas sarlófaroktollai zölden zománcozott feketék. A csibék pehelytolla középbarna, világosabb tarkázottsággal, vadmadárszerű színeződéssel. Atojása színe világosbarna vagy barna.
Erdélyi kopasznyakú tyúk
Eredetét mai napig nem sikerült tisztázni, feltevések szerint Kis- Ázsiából származik és a török hódoltság idején jutott el Erdélybe. Tenyésztésbe vétele Szeremley Lajos erdélyi tanfelügyelő nevéhez fűződik, aki évtizedekig nemesítette és növelte gazdasági értékét. Innen ered másik neve is, a ,,szeremlei tyúk” (korábbi másik elnevezése a ,,bosnyák tyúk”).
Az erdélyi kopasznyakú tyúk háromféle színváltozatban fordul elő: fehér, fekete és kendermagos színben. Közös tulajdonságaik, hogy a nyakuk, részben a mellük és a hasuk kopasz, az arc, az áll- és füllebeny, a taraj és a fejnek a hátsó része vérpiros. Nagyon ellenálló és edzett fajta, értékmérő tulajdonságai azonosak a magyar tyúkéval. Gyors tollasodás és fejlődés jellemzi, tojástermelő képessége kitűnő, tojásai súlya 70 gramm felettiek. A kakas testsúlya: 2,50–3,00 kg a tojóé: 2,00–2,30 kg.
Minden színváltozatnál, de legfőképpen a feketénél, kívánatos, hogy a szeme narancsvörös legyen és tüzes. Ellenjavallt a fekete szem, mert ázsiai jelleget sejtet.
A fehér erdélyi kopasznyakú tyúk tollaza ragyogó, tiszta, ezüstös zománcú fehér, csőre és körme csontfehér. A lábszár fiatal tyúkoknál hússzínű, idősebbeknél csontfehér, de az utóbbi időben asárga láb is megengedett.
fehér erdélyi kopasznyakú tyúk (forrás: nbgk.hu)
A fekete színváltozatnál a tollazat fekete, zöldes vagy acélkékes zománcozottsággal. A csőr, a láb és a körmök sötét palaszínűek.
fekete erdélyi kopasznyakú tyúk (forrás: nbgk.hu)
A kendermagos típus tollazata kékesszürke, sötét, keskeny keresztsávokkal. Csőre csontfehér, lába lehet csontfehér, hússzínű, vagy sárga.Körmei fehérek.
Erdélyi kopasznyakú tyúk
Pontosan nem tudjuk mikor került hazánkba, de a 19. században már tenyésztették itthon. Vad formája Nyugat- Afrikában őshonos. Az 1900-as évek elején Magyarország északi részén, mint díszmadarat tartották, míg Budapesten és az ország déli részein vendéglőkben kínálták a gyöngytyúk húst. A vadhúskereskedelemben is fontos szerepet játszott, Berlinbe és Lipcsébe nagy számban exportálták fojtott állapotban.
Háziasítottsága alacsonyabb szinten van a magyar tyúkhoz képest, edzett, vad, veszekedő természetű. Jó repülőkészségű, kiváló rovarirtó és élelemkereső, így külterjes tartásra ajánlott. Húsa ízletes, minőségileg a kappan és a fácán között helyezkedik el. Tojástermelése meghaladhatja a 100 tojást évente (április végétől augusztus végéig), tojásainak vastag héja biztosítja a hosszabb eltarthatóságot.
magyar parlagi gyöngytyúkok (forrás: nbgk.hu)
A kékesszürke színváltozatot, mely hazánkban a legelterjedtebb, elsődlegesen hústermelésre tartják. 12- 13 hetes korára 1,1- 1,2 kg-t ér el. A tollaszínezete kékesszürke alapon fehér pettyes, gyöngyös. A farok- és evezőtollai barnák, szélükön fehéres mintával. Mellén és nyakána tollak folt nélküli ibolya-szürke színűek. Arca kékesfehér, toll nélküli, csőre rövid, erős, erősen hajlott, szaruszínű, a hegye vörös.Taraja sisakszerű, szarus, vörös, háromszögletű. Szemei nagyok, sötétbarnák, áll- lebenye vörös, középen fehér folttal. A nyak felső része csupasz, finom szőrökkel sűrűn benőtt, alsó része erősen tollas. A lábszár színe vöröses, a kakasnak nincs sarkantyúja. Csibéibarnás színűek, hátukon hosszanti sötétebb sávokkal.
A fehér színű gyöngytyúk itthon kevésbé fordul elő, tolla alapszíne bársonyos, tejföl-sárga, rajta ezüstfehér pöttyökkel. A csibék színe szürkés, világosabb sávokkal.
Felhasznált irodalom:
- Papp Miklós- dr. Szalay István: Hagyományos kisállattartás Baromfi és házinyúl (2001)
Útmutatásra van szüksége? Hívja mezőgazdasági szaktanácsadó kollégánkat, fejlesszük együtt gazdaságát!
GAZDAGROW – Ahol a gazda jár jól!
Szeretnéd végre rendben tudni az adminisztrációt és lehívni minden támogatást, ami jár Neked?
Kérj visszahívást és megbeszéljük a részleteket!
Bakos Máté
Vezető szaktanácsadó
Névjegyzéki szaktanácsadó
Legfrissebb mezőgazdasági híreink
BBCH és permetezési időpont – új kötelező adatok a permetezési naplóban
Gépbeszerzés elszámolása pályázatban: mit kell szem előtt tartani?
