Állatállományok kezelése hőség esetén

Gazdasági állataink testüket hőszabályozás következtében állandó hőmérsékleten tartják, azaz homoioterm (homoio= egyenlő; term= hő) állatok. Ehhez a hőleadásukat és hőtermelésüket egyensúlyban kell tartani. Létfontosságú számukra, hogy a szervezetük anyagcsere- folyamatai által folyamatosan keletkező hőn felüli felesleges hőjüktől képesek legyenek megszabadulni. Ezt az egészséges állatok úgy tudják a legkönnyebben megtenni, amikor abban a külső hőmérsékleti zónában vannak, amelyben jól érzik magukat és genetikai képességeik szerint termelnek.

Ezek a külső hőmérsékletek felnőtt állatoknál:

• szarvasmarha: 8- 15˚C
• sertés
  • kocaszálláson: 10-15 ˚C
  • süldőszálláson: 12- 22˚C
  • hizlaldában: 16- 18˚C
• juh, kecske: 12- 16˚C
• nyúl: 15- 20˚C
• tojóház: 12- 16˚C

Bár nyáron ezeket a tartományokat jóval meghaladja a külső hőmérséklet, addig nem okoz nagy problémát, míg ez a külső hőmérséklet alacsonyabb, mint az állat bőrének saját hőmérséklete. Termeléscsökkenést és viselkedésváltozást viszont tapasztalhatunk, mivel az állat komfortérzete romlik.

Állatfajtól függetlenül közös ismertetők lehetnek:

• csökkent étvágy, emelkedett vízfogyasztás
• lihegés, fokozott légzésszám
• kevés mozgás, elnyúlva fekvés
• nedves felületek keresése

Legelőn a tehenek 30˚C felett már nem legelnek, szélirány felé fordulva állnak, a juhok fejüket a másik állat testének árnyékában lógatva tartják. Tehenek és kocák között gyakoribbak a szaporodásbiológiai zavarok, hízóknál gyengébb a testtömeggyarapodás. A tojótyúkok tojástermelése is csökken és, ha tartósan fennáll a hőség, több vékony héjú, törékeny tojást tojnak. A tenyészállatokat jobban megviseli a magas hőmérséklet, mint a növendékeket és az intenzív fajták különösen érzékenyek rá. A beteg, elhízott, öreg, nehézvemhes állatok pedig még nagyobb veszélynek vannak kitéve.

Hogyan tudnak megszabadulni az állatok a felesleges hőjüktől?

Elsősorban fizikai hőszabályozással, amelyek a következők:

• Hőáramlással: a szél vagy huzat segíti a test felszínén lévő melegebb levegőréteg felszállását
• Vezetés útján: amikor a szervezet hideg felülettel érintkezik hőleadás megy végbe
• Párologtatással: a verejték vagy a bőr és a nyálkahártyák víztartalmának elpárolgása szabadítja meg a felesleges hőtől
  • azok az állatok, amelyek tudnak izzadni pl. a ló, szarvasmarha
  • a juhok és kecskék izzadságmirigyei csak szakaszosan működnek
  • a sertés nem tud izzadni (nem működő verejtékmirigyei vannak)
• Lihegéssel: azok az állatok, amelyek nem tudnak izzadni pl. sertés, kutya, baromfi

Ha a testhőmérséklettel azonos vagy azt meghaladó külső hőmérséklet áll fenn, akkor a hőleadás egyetlen lehetősége a verejtékezés, de magas páratartalom esetén az sem működik. Amikor a fizikai hőszabályozás elégtelen, akkor a kémiai hőszabályozás lép életbe. A kémiai hőszabályozás neurohormonális irányítás alatt áll és a hőtermelést szabályozza, a sejtekben zajló lebontó anyagcsere-folyamatok (oxidáció) során felszabaduló kémiai energiát. Amikor ez is összeomlik, emelkedni kezd a belső maghőmérséklet. 1˚C-os emelkedés esetén az anyagforgalom is 10- 15%- kal nő, amely további hőtermeléssel jár és így tovább, míg a szervezet a hőguta felé sodródik. A tünetek ilyenkor már aggodalomra adnak okot, a bőr és a kötőhártya erei kitágultak, a környezet ingereire nem reagál az állat, tekintete ijedt, sertésnél gyakori a hányás, öklendezés. A pulzus szapora, a nehézvemhes állatok elvetélhetnek, a légzés nehezített és, ha tüdő ödéma is kialakult, savós- véres orrfolyást is észlelhetünk. Ilyenkor a belső hőmérséklet is igen magas. (Napszúrás esetén ,,csak” a koponyacsontok és az agyvelő helyi felmelegedése történik, a végbélhőmérséklet nem magasabb a normálisnál.) Az elhullás előtt gyakran görcsök és tudatvesztés tapasztalható.

Hogyan védhetjük ki és vészelhetjük át a hőstresszt?

A gazda tennivalói a fentiekből ésszerűen következnek:

• árnyék biztosítása: fás legelők, beállók, istálló
• hőleadás segítése pl. ventilátorokkal, párahűtő rendszerekkel
• friss, bőséges, lehetőleg 10- 15˚C- os ivóvíz itatása
• hőtermelés szabályozása: a rostok bendőbeli fermentációja kevesebb hőt termel, mint a keményítők lebontása, így érdemesebb rostban gazdagabb takarmányt etetni (pl. TMR-hez sörtörkölyt adagolni, így a bendőacidózist is elkerülhetjük)
• abraketetés lehetőleg inkább az esti órákban történjen
• felesleges mozgatásnak ne tegyük ki az állatokat
• lehetőség szerint elektrolit oldatok adása