Ugrás a tartalomhoz
Aszálytűrő növénykultúrák állati takarmányozási célra
A Gazdagrow vezető mezőgazdasági szaktanácsadójának cikke
Az évek előrehaladtával Magyarországon is megfigyelhető, hogy az időjárás egyre szélsőségesebbé válik. A nyár és a tél is évről- évre csapadékszegényebb és melegebb, a napsugárzás erősebb, mindemellett emelkedik a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadékok száma. A hőmérséklet meghatározza a növények vegetációs idejét és a kisülési időszak hosszát is, ezáltal hatással van a legeltetési idényre, a legelőterhelhetőségre és a takarmányhiány nagyságára is. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás nem csak a hétköznapi életben, a mezőgazdaságban is kulcsfontosságú, amihez a növények szárazság- és víztűrésének ismerete elengedhetetlen. Állattartással összefüggésben összefoglaljuk, mely növények alkalmasak akár gyep, akár szántóföldi tömegtakarmány termesztésére.
A növények szárazságtűrése az a képesség, amikor hosszantartó aszályos időszakban is megőrzik életképességüket (akár termést is hoznak), míg a víztűrési képesség ezzel ellentétes, a tartós vízborítást tolerálják jól. A szárazságtűrő növények közös tulajdonsága, hogy a párologtatást próbálják csökkenteni úgy, hogy pl. kis levélfelületet fejlesztenek, a hajtásaikon kevés gázcserenyílás található, esetleg viaszbevonat vagy szőrözöttség figyelhető meg a leveleken, szárakon. A nedvességtűrő növényeknél különbség van aközött, hogy a talaj felszínén kialakuló tartós vízborítottságot vagy a magas talajvizet viselik-e jobban. A hosszantartó vízborítottságot többnyire a tarackosok és azok a pázsitfűfélék bírják hosszabban, amelyek a téli- és tavaszi időszakban kialakuló belvizeket is jobban tűrik, amikor a víz is és a talaj is hideg, és nem indul meg vagy csak lassan fejlődik a növények sarjadása. Amikor a meleg hatására gyorsabban fejlődik a növény, több oxigénre van szüksége, ezért a nyári áradások sokkal végzetesebbek lehetnek. Ezeket azok a pázsitfűfélék viselik jobban, amelyek ahhoz vannak szokva, hogy a talaj pórustérfogatának nagy részében víz van levegő helyett.
Ilyen pázsitfű pl.:
- a sovány perje,
- a réti ecsetpázsit,
- a zöld pántlikafű és
- a fehér (vagy tarackos) tippan.
Szárazságtűrő gyepalkotó pl.:
- a sziki mézpázsit,
- a sovány csenkesz,
- a rozsnok- félék és
- a taréjos búzafű.
Ezek a fajok szarvasmarha és juhlegelő telepítésére is alkalmas fajok.
Természetes gyep esetén, ideális esetben, a pázsitfűfélék a növénytársulás 50-60%-át jelentik, pillangósok 10-20 %-ban vannak jelen és a maradék 20%- ot az állatok számára ún. közömbös növények (feltételes gyomok) teszik ki. Az aszálytűrő pillangósok közös tulajdonsága, hogy mélyre hatoló karógyökerük van, amely akár 2- 5 m mélységből is képes vizet felvenni. Szárazságtűrő pillangós pl.:
- lucerna
- sárkereplucerna
- szarvaskerep
- baltacim
- fehér- és sárga somkóró.
Egyes lucerna fajták (sárga- és kékvirágú), mivel nagy arányú etetésük felfúvódást okozhat, kaszálással hasznosíthatók, széna és szenázs készítésre alkalmasak. A kékvirágú (takarmány) lucernának száraz viszonyok között nagyobb a termőképessége, mint a legtöbb fűé. Meszes, középkötött, mély termőrétegű talajon évi 4 kaszálást is adhat, gyengébb talajon hármat. Vetésforgóban 3-4 évig tartható öntözés nélkül.
Szántóföldön termesztett tömegtakarmányok közül ellenálló, meleg égövi növény a szintén pázsitfűfélék csoportjába tartozó cirok. Növekedése kezdetben lassú (a járulékos gyökérzet kifejlődéséig), később gyorsan fejlődik. Gyökérzete mélyreható, bojtos. Felhasználása sokoldalú, értékes szálas- és tömegtakarmány, szemtermése pedig értékes abrak. Hasznosíthatóság alapján megkülönböztethető:
- a szemes cirok, mint abraktakarmány
- a cukorcirok, mint silótakarmány és
- a szudáni cirokfű, mint szálastakarmány.
Ezek a fajok szarvasmarha és juhlegelő telepítésére is alkalmas fajok.
Természetes gyep esetén, ideális esetben, a pázsitfűfélék a növénytársulás 50-60%-át jelentik, pillangósok 10-20 %-ban vannak jelen és a maradék 20%- ot az állatok számára ún. közömbös növények (feltételes gyomok) teszik ki. Az aszálytűrő pillangósok közös tulajdonsága, hogy mélyre hatoló karógyökerük van, amely akár 2- 5 m mélységből is képes vizet felvenni. Szárazságtűrő pillangós pl.:
- lucerna
- sárkereplucerna
- szarvaskerep
- baltacim
- fehér- és sárga somkóró.
Egyes lucerna fajták (sárga- és kékvirágú), mivel nagy arányú etetésük felfúvódást okozhat, kaszálással hasznosíthatók, széna és szenázs készítésre alkalmasak. A kékvirágú (takarmány) lucernának száraz viszonyok között nagyobb a termőképessége, mint a legtöbb fűé. Meszes, középkötött, mély termőrétegű talajon évi 4 kaszálást is adhat, gyengébb talajon hármat. Vetésforgóban 3-4 évig tartható öntözés nélkül.
Szántóföldön termesztett tömegtakarmányok közül ellenálló, meleg égövi növény a szintén pázsitfűfélék csoportjába tartozó cirok. Növekedése kezdetben lassú (a járulékos gyökérzet kifejlődéséig), később gyorsan fejlődik. Gyökérzete mélyreható, bojtos. Felhasználása sokoldalú, értékes szálas- és tömegtakarmány, szemtermése pedig értékes abrak. Hasznosíthatóság alapján megkülönböztethető:
- a szemes cirok, mint abraktakarmány
- a cukorcirok, mint silótakarmány és
- a szudáni cirokfű, mint szálastakarmány.
Abraktakarmányként magas keményítő tartalma miatt sertés- és baromfihizlalásra kiváló, zölden vagy silótakarmányként juh, tejelő- és húsmarha állományokban etethető, a kecskék szintén jól hasznosítják legelőn vagy zölden és jó minőségű szénáját a nyulak is szívesen fogyasztják. Lovak részére inkább abrakkeverékekben adható.
A köles is jól viseli a 35 ˚C feletti hőmérsékletet, a legkisebb vízigényű szántóföldi növények közé tartozik. Bár gyökérzete nem olyan mélyre hatoló (inkább erőteljes mellékgyökér-rendszert fejleszt), mint a lucernáé vagy a ciroké, különösen gyors fejlődése miatt jól hasznosítja a talaj nedvességét. Szálastakarmányként tejelő és húshasznú állományok tömegtakarmányozására alkalmas, TMR (Total Mixed Ration) kialakításba jól illeszthető, a pelyvája sertésekkel etethető, a szemtermése pedig baromfik alapvető elesége.
Általánosságban elmondható, hogy bár vannak a szárazságot jól tűrő növények, a víz minden életforma számára nélkülözhetetlen. Igényük függ a levegő hőmérsékletétől és páratartalmától is. A növények vízigénye 200 napos vegetációs időszakban 600 mm körül van és a regenerációs időszak alatt is szükségük van valamennyire. Egy átlagos évben is 200 mm hiánnyal kalkulálhatunk, egy ennél csapadékszegényebb évben ennek duplája is lehet, emiatt a hiányt öntözéssel kellene pótolni. Öntözéses művelésre való áttérésre az ország teljes területén nem lesz mód, ezért nagyon szükséges, hogy a természetes vizekkel és a csapadékkal jól bánjunk, vízmegőrző gazdálkodást folytassunk és a vízelvezetőket, csatornákat minden esetben karbantartsuk.
Útmutatásra van szüksége? Hívja mezőgazdasági szaktanácsadó kollégánkat, óvjuk együtt gazdaságát!
GAZDAGROW – Ahol a gazda jár jól!
Szeretné végre rendben tudni az adminisztrációt és lehívni minden támogatást, ami jár Önnek?
Kérjen visszahívást, vagy keressen a lent megadott telefonszámon!
Az első konzultáció ingyenes!
Bakos Máté
Vezető szaktanácsadó
Névjegyzéki szaktanácsadó
Legfrissebb mezőgazdasági híreink
Aszálytűrő növénykultúrák állati takarmányozási célra
Mi áll a sikertelen rovarölő szeres védekezések hátterében?
