Bálázás és tárolás: hogyan őrizzük meg a szálastakarmány beltartalmi értékeit?

A szénakészítés alapvető szabálya, hogy jó minőségű széna csak jó minőségű fűből lehet.Táplálóértékére hatást gyakorol a termőhely fekvése, az időjárás, a fűfejlettségi állapota, a növényzet összetétele, a nitrogén műtrágya mennyisége, a szárítás és a tárolás módja. A szénaelőállítás egyik kulcseleme, hogy a lekaszált fű nedvességtartalmát olyan szintre csökkentsük, hogy a gombák és baktériumok életfolyamataikhoz ne találjanak nedvességet. Kaszálás után az eredetileg 75- 80%-os víztartalmat 16%- ra, pillangósoknál optimálisan 20%-ra kell csökkenteni. Ennek egyik feltétele a napos, száraz idő, de a vízvesztés gyorsítása és a veszteségek mérséklése érdekében a rendeket kezelni kell, szétteríteni, forgatni,sodorni.Kazalba rakott, szálasan tárolt széna esetén könnyebben elérhető a 16%, mivel a megfelelően összerakott széna tovább tud száradni, de renden való szárításkor és bálázás után legtöbbször nincs erre lehetőség, így fontos ellenőrizni a nedvességtartalmat. Egyrészt a nedvesen bálázott széna közepében erjedés indulhat meg és penészgombák szaporodhatnak fel, ami a minőséget rontja, másrészt az erjedési és lebomlási folyamatok hőtermeléssel járnak, így öngyulladás léphet fel. A nedvességtartalom ellenőrzésére kereskedelmi forgalomban kapható digitális, szúró, nedvesség- és hőmérsékletmérő eszköz szolgál.

A szénafélék minőségét legfőképp a nyers- és metabolizálható fehérje, a nyersrost és karotin tartalmuk határozza meg. A renden történő szárítás során fellépnek tápanyagveszteségek is, amik együttesen elérhetik a 20-40%-ot. Ezek egy része elkerülhetetlen, más részük elkerülhető a technológiai fegyelem betartásával.