Hőstressz a tejtermelésben: Hogyan hűtsük a tehenet?

Ahogy egy előző cikkünkben (Állatállományok kezelése hőség esetén) kifejtettük, a tejtermelő szarvasmarha állományok 8- 15 ˚C között érzik magukat komfortosan, ezen a hőmérsékleten termelnek optimálisan. Amennyiben a külső hőmérséklet meghaladja az állat bőrének saját hőmérsékletét, termeléscsökkenést tapasztalhatunk. Ezt elkerülendőaz állattartó épületekben a szarvasmarhák számára kedvező körülményeket kell létrehozni. Az állattartó épület mikroklímáját több fontos tényező alakítja:

• az épület környezetének meteorológiai jellemzői
• az épületbe telepített állatok fajtája, testtömege, életkora, élettani jellemzői
• az épület méretei, az épület szerkezetének hőtechnikai jellemzői
• a friss levegő bevezetés mértéke, a szellőztetés
• egyéb klímaberendezések
  
  

A meteorológiai jellemzők közül a levegő hőmérséklete, páratartalma, a szélsebesség és a napsugárzás intenzitása a leglényegesebb a hőenergia- gazdálkodás szempontjából. Ezek az ország különböző pontjain egyedi eltéréseket mutatnak és az állattartó épületre kétféleképpen fejtik ki hatásukat:

• a határolószerkezetein keresztül áramló nedvesség és hő által
• az épület szellőztetésével levegőcsere formájában
  
  

Amikor azt vizsgáljuk az állat milyen hatással van az épületen belüli mikroklímára, az alábbi paramétereket érdemes áttekinteni:

• milyen formában történik és mekkora az állatok hőleadása, mértékét mely tényezők befolyásolják?
• mekkora az állatok nedvességleadása és azt mely tényezők befolyásolják?
• mekkora az állatok által leadott szén- dioxid mennyisége?
• mekkora az állatok anyagcsere folyamatainak felvett és leadott mennyisége?
  
  

Az állatoknak többféleképpen segíthetjük a hőleadását, pl. hőáramlással, amikor a szél vagy huzat segíti a test felszínén lévő melegebb levegőréteg felszállását. A kellő mennyiségű levegő biztosítását és a helyiségben való elosztását szellőzőberendezésekkel valósíthatjuk meg. Aszerint, hogy gépberendezéssel vagy anélkül alakítjuk ki, megkülönböztetünk:

• természetes és
• mesterséges szellőztetést.
  
  

Természetes szellőzés a hőmérséklet- és szintkülönbség (gravitációs szellőzés) vagy a külső levegőmozgás hatására létrejövő nyomáskülönbség (szélszellőzés) hatására jön létre. Mivel a szélszellőzés a mindenkori szélsebesség és irány függvénye, így állandó mértékű szellőztetés kizárólag ezzel a módszerrel nem biztosítható. Gravitációs szellőzésnél a hőmérsékletkülönbségből adódó sűrűségkülönbség hozza létre a levegőáramlást a különböző szinteken kialakított nyílásokon keresztül. Télen az istállótér melegebb levegője a felső nyílásokon kifelé, a hideg levegő az alsó nyílásokon pedigbefelé áramlik, de mivel nyáron ez fordítva is előállhat vagy nincs a külső- és a belső hőmérséklet között különbség, így ez a fajta szellőzés nem működik.

Ha természetes szellőztetéssel nem biztosítható a légcsere, akkor mesterséges szellőztetésről, ventilátorokról kell gondoskodni.

Ez megoldható:

• egyedi szellőző egységekkel vagy
• központi ventilátorhoz kapcsolt nyomó és elszívó légcsatornával.

Az egyedi szellőző egységekkel kialakított rendszer kisebb beruházási igényű, többfajta típusú épületben használható, viszont nem biztosít egyenletes átöblítést, míg a központi ventilátoros rendszer éppen fordított, nagyobb beruházási igényű, épülettípusonként eltérő kialakítást igényel, viszont jobb átszellőzést biztosít. 

A szellőzés mértékének változtatásával az istállótér hőmérséklete is csökkenthető. Ez azonban csak addig biztosítható, míg a külső levegő hőmérséklete alacsonyabb az épületen belüli levegő hőmérsékleténél. Amint ennél az ún. szellőzési határhőmérsékletnél magasabb külső hőmérséklet alakul ki, az ideális hő csak hűtéssel alakítható ki.

Állattartásban erre két opció adódik:

• adiabatikus és
• gépi hűtéssel.
  
  

Adiabatikus hűtéskor a levegőbe permetezett víz párolgásával elvont hő szabályozza a levegő hőmérsékletét. Ez lehet finom vízpára, mely nagynyomású párásítóval az istálló levegőjét hűti vagy hasonló ehhez,de mégis valamivel hatékonyabb, mikor nagyobb vízcseppekkel, szórófejek segítségével magát az állatot ,,áztatjuk”. Egyrészt maga a víz is hűti az állatot, másrészt a keletkezett pára is hőt von el az állat bőrének felületéről. Mivel a vízpermet miatt nő az istállóban a páratartalom és a szarvasmarha hőleadását is gyorsíthatjuk vele, célszerű ventilátorokkal kombinálva alkalmazni.

Hűtőgépes hűtés a tejelő szarvasmarhatartásban a berendezések magas költségei miatt nem jellemző, de lehetőségeit érdemes lehet megvizsgálni, ha a hűtést igénylő napokban a termelés számottevően visszaesik és adott esetben nagyobb a veszteség, mint a hűtésre fordított költség.

Felhasznált irodalom:

Tóth László: Állattartási technika (1998)

https://www.babolnatakarmany.hu/hostressz-minden-evben-jelentkezik/